A gyanútlan turista azt hihette, náci háborús filmforgatásba botlott szombat délután a Normafánál, Budán. Pattogó katonai indulókra menetelő nyilas osztagok, korhű csendőr egyenruhák, az eredetire megtévesztésig hasonlító zászlók, rohamsisakok és karszalagok színezték fekete-vörösre a hófödte tájat.

Az egyenruhások körül operatőrök és fotósok sürögtek-forogtak, miközben a néhány tízméternyire síelő gyerekek tágra nyílt szemmel figyelték a döbbenetes látványt. A kétszázötven-háromszáz neonáci egy része a BKV menetrendszerinti járatával érkezett a helyszínre: a buszról leszálló, többnyire huszonéves fiatalok szinte akadály nélkül jutottak el a János-hegy lankájáig: igaz ugyan, hogy körülbelül száz rendőr várakozott a buszmegálló közelében, ám tevékenységük néhány igazoltatásban és motozásban merült ki: nem akadályozták meg, nem oszlatták fel az eseményt. Asszisztáltak a Becsület Napja zavartalan megünnepléséhez.

„Emlékezz a hősökre kik életüket adták mások szabadságáért vállalták a halált” – hirdette a magyar nácik tört magyarsággal írt molinója, míg német bajtársaik saját anyanyelvükön éltették a nemzetiszocializmust.

Az ünnepség 1945. február 11-ére volt hivatott emlékezni: a napra, amikor a szovjet csapatok által körbevett Budapest védői, német és magyar katonák egy része megpróbált kitörni a gyűrűből.

A kísérlet a háború egyik legkilátástalanabb hadműveleteként vonult be a történelembe – állapítja meg a Rubicon folyóiratban megjelent tanulmányában Ungváry Krisztián történész, a korszak specialistája. A közel 44 ezres védőseregnek kevesebb, mint 2 százaléka jutott ki, ezeknek is kevesebb, mint 10 százaléka volt magyar. 17 ezer fő veszett oda néhány nap leforgása alatt. Mint Ungváry írja, Budapest nem véletlenül szerepel a német memoárirodalomban gyakran „második Sztálingrádként”.

S hogy mi hajtotta ezeket az embe­re­ket ebbe a kétségbeesett, őrült vállalkozásba? – teszi fel a kérdést a történész. „A kitörés hadművelete csak a totális háború pszichózisának ismeretében érthető meg: a német vezetés ítélőképességét az oroszoktól való félelem deformálta, így katonáikat nem a hadifogságba vezették, hanem a pusztulásba hajszolták” – adja meg a választ Ungváry Krisztián. „Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk” – összegezte a nácik, illetve személyesen Hitler álláspontját Edmund Veesenmayer budapesti nagykövet 1945-ben.

A Jobbik szövetségesei – mert a Normafánál összegyűlt szervezetek nagyobb része kapcsolatban áll Vona (Zázrivecz) Gábor pártjával – a nácik szellemi örököseiként emlékeznek évről-évre elődeikre. A Himnusz eléneklése után a ceremóniamester „pihenj”-t kiáltott, majd az emelvényre szólította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) budapesti elnökét, Incze Bélát. Incze nem ismeretlen a Hetek olvasói számára. A 2010-es Magyar Sziget-es botrány előtt – amikor Zagyva György Gyula jobbikos országgyűlési képviselő, a HVIM elnöke ostorral fenyegette lapunk munkatársait – Incze arról beszélt, hogy ő és mozgalma nem antiszemita, hanem aszemita, ami azt jelenti, hogy egy zsidóság nélküli világért küzdenek. Incze ezt követően azzal került be a hírekbe, hogy a HVIM delegáltjaként részt vett az új alkotmány kidolgozásában, és végül csak azért zárták ki az előkészítő bizottságból, mert véletlenül egy Szálasi-idézettel díszített e-mailt küldött el a bizottság egyik KDNP-s tagja számára.

Incze szombaton arról beszélt, hogy a turáni és germán harci génekkel rendelkező várvédők szorult helyzetükben sem a védekezésre és a menekülésre, hanem a támadásra gondoltak. „Ők annak idején jóval könnyebb helyzetben voltak, mint mi, annak ellenére, hogy szellemi értelemben pontosan ugyanúgy egy körbezárt erődben vagyunk” – a beszédnek ezt a zagyva részét nehéz megérteni, Incze azonban hamarosan a lényegre tért: vagy ők is kitörnek Európa szorításából, vagy arra a sorsra jutnak, mint a budai várban maradt sebesültek.

A szerény beszédkészséggel megáldott szónok arról is szólt, hogy a budai várba beszorult német katonák számára a rájuk törő szovjet katonák – akik a sebesülteket még benzinnel lelocsolva fel is gyújtották – olyanok, mint a mai kor embere számára a cionista világhatalom. „Mi sem várhatunk sokkal jobbat a cionista világhatalom képviselőitől, ránk is hasonló dolgok várnak, ha nem készülünk fel a támadásra: nem a menekülésre, nem a hátrálásra, hanem a támadásra” – nyomatékosította mondandóját Zagyva György Gyula jobbikos országgyűlési képviselő beosztottja és bajtársa.

Incze ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ők, „akik a normalitást képviselik ebben a világban”, rendelkeznek hibákkal is: például „liberális deformálódásokkal, mint amilyen ez a demokratikus álomrend, amiben élnünk kell. Végig kell gondolnunk, hogy szükségünk van-e erre: előbb saját magunkban kell ezt a nagy háborút megvívnunk, hogy utána a külvilágra kiterjesztve a kis háborút is megvívhassuk” – oktatta a jelenlévőket Incze Béla.

„Bajtársak, testvérek! Mi, nemzetiszocialisták mindig nagy büszkeséggel gondolunk 1945. február 11-ére” – kezdte beszédét a második felszólaló Tyirityán Zsolt, a szintén Jobbik-szövetséges Betyársereg vezetője. Tyirityán – aki tavaly nyáron, a Magyar Szigeten a „rohadt tetves zsidók” illetve „a másabb bőrszínűek” lelövéséről értekezett egy nyilvános előadáson – azt mondta, a kitörésnapi események minden olyan emberi értéket tartalmaznak, melyek a nemzetiszocializmusban is megnyilvánulnak. A szellem győzött az anyag felett, és úgy általában az egyetemes emberi értékek győztek 1945. február 11-én. „Aki nem érti a kitörés szellemiségét, az magát a nemzetiszocializmust sem fogja megérteni soha” – intette hallgatóságát Tyirityán.

Bár hadászati szempontból Budapest védői vereséget szenvedtek, „de erkölcsi szempontból viszont totális győzelmet arattunk a sátáni sötétség felett” – tudhattuk meg a beszédét ekkor már ordítva olvasó szélsőjobbos figurától. A szabad beszéd tekintetében meglehetősen korlátozott képességű Tyirityán felszólalása végén már rekedt torokkal emlékezett a „kiirtott magyar intelligenciáról” és a megölt sebesültek tízezreiről. Aztán egy huszárvágással a jelenkorba érve megállapította: az elsötétedés gyűrűi halálos gyűrűt vonnak körénk. Tyirityán félreérthetetlenül utalt az Egyesült Államokra és Izraelre. A szónok eleinte engedékenyebbnek tűnt, mint tavaly nyáron: hangsúlyozta, hogy nem embereket kell kiirtani, hanem az imént említett eszméket. A következő mondatában viszont már azzal biztatta bajtársait, hogy hamarosan eljön az idő, amikor ténylegesen hadrendbe állnak, hogy Európát visszaadják az európaiaknak. A magyarságot „Délkelet-Európa vezető né­pé­nek fogjuk tenni, valamint a fehér fajt újra a világ urává fogjuk nyilvánítani.”

Tyirityánt követően egy a „német-magyar barátság fáradhatatlan harcosaként” felkonferált német neonáci szónokolt, őt egy „horvát bajtárs” követte tört angolsággal, míg végül a pódiumra lépett Lantos János. A Pax Hungarica mozgalom képviselője tavaly ősszel tűnt fel a neonácik Corvin-köznél tartott ’56-os megemlékezésén. A Hitler oldalra fésült frizurájához hasonlót viselő Lantost a mozgalom új reménységének nevezték a közönség soraiban álldogáló csillogó szemű tinédzser lányok.

Lantos is felmondta az Európát a sötét, gonosz, sátáni erőktől védelmező német és magyar csapatokról már korábban is hallott leckét, majd azt állította, hogy a nácik bukásával hosszú időre megpecsételődött Európa sorsa. Lantos szerint a vasfüggönnyel kettéválasztott kontinens mindkét felét ugyanaz a faj uralta: az a hiéna faj, amely képtelen valódi értéket alkotni, és amely úgy viszonyul a kultúraalkotó fajokhoz, mint amilyen szerepet a poloska tölt be az állatvilágban. Lantos szerint a Vörös Hadsereg katonái a „szovjet zsidó propagandista Ilja Ehrenburg útmutatására fosztották ki fél Európát, és ezért mondta kétezer évvel ezelőtt e felbujtók elődeinek Jézus, hogy »a Sátán az atyátok«.”

Az ifjú náci ezután azt mondta, nincs joguk megalkudni az ellenséggel, mert az ő – mármint Lantosék – világa Istenhiten és idealisztikus magasrendű elképzeléseken, nemzet- és fajszereteten nyugszik, lelkivilágukat Wagner, Liszt és sok más árja művész tükrözi, míg „az övéket az elfajzott művészetek, mert az ő világuk nem más, mint bűn és mocsok, aberráció és fertő.”

A gesztusaiban is láthatóan Hitlert utánzó Lantos is beszélt a fizikai harcról: azt mondta, hamarosan eljön az idő, amikor vérben és könnyben újra fegyverrel kell megvédeniük hitüket, fajtájukat. És „az ilyen ellenséggel” szemben egyetlen jelszavuk lehet: győzelem, vagy halál.

A beszédeket követően a nácik megkoszorúzták a szónoki dobogó elé állított fakereszteket, miközben a hangszórókból német gyászinduló szólt.

Tyirityán Zsolt (1983-) biztonsági őr, a Betyársereg alapítója és vezetője. Saját bevallása szerint is nemzetiszocialista nézeteket vall, korábban faji alapon elkövetett súlyos testi sértés miatt ült börtönben. Tyirityán és a Betyársereg 2009-ben stratégiai szövetséget kötött a Jobbikkal, és azóta is vesznek részt a párt rendezvényein. Tovább

 

A Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a PHM és a Magyar Gárda által szervezett Magyar Októberek nevű rendezvénnyel egyszerre emlékeznek meg az 1944 októberi nyilas hatalomátvételről, és az ’56-os forradalomról, párhuzamot vonva a kettő közé (ezzel ironikus módon egy platformra kerülve a korabeli, szovjet beavatkozást kezdeményező hatalommal).

Lantos János 2010-ben tűnt fel a (saját meghatározása szerint a nyilaskeresztes mozgalom örököseként működő) Pax Hungarica Mozgalom (PHM) Corvin-közi megemlékezésén. Ekkor a mozgalom kecskeméti csoportvezetőjeként konferálták fel, majd hamarosan a neonáci megemlékezések rendszeres fellépője lett. Tovább

 

 

Tweet

A kitartás.hu oldalukon azt írják magukról “A Hungarizmus a magyar nemzet önvédelme, a magyar nemzetiszocializmus lelke, tartalma, szerkezete és valósága. A Hungarizmus a nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata. A Hungarizmus ideológiai rendszer. Nem Hitlerizmus, nem Fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus.” Mármost aki egy kicsit körbenéz ezen az oldalon, láthatja hogy kőkemény zsidózás és cigányozás folyik – de persze, ők nem antiszemiták! Vajon tisztában vannak azzal hogy mi a nemzetiszocializmus értelme vagy csak használják?

A másik, amin megdöbbentem, az volt, hogy a keresztény vallással takaróznak. Hungarista csak az lehet, aki keresztény. Milyen megható!

“Minden, ami igazán rossz, ami igazán ártalmas, a bensőnkre hat elsősorban és a bűn következménye. Szeretetlenség, közöny, gyűlölet, áskálódás, megcsalás, magány – ez mind nem Istentől ered, mint valami fatális véletlen, hanem a saját döntésünkön múlik. Senki se mondhatja ugyanis azt, hogy ő nem képes a szeretetre, a jóságra, a kedvességre, az igazságosságra! Szabadon dönthetünk a jó mellett, még ha erőfeszítésekbe is kerül és nem megy rögtön vagy épp tökéletesen.” „Így – ha ilyenek érnek bennünket – a fájdalmak, a bosszúságok, a megaláztatások és a sikertelenségek elhalványulnak, és megtanulunk annak örülni, ha jót cselekedtünk. Meglátjuk az élet szépségeit, pontosabban fogalmazva: felfedezzük, melyek az élet valódi szépségei. A bűn kínálta örömök helyett a szeretet örömeiből élünk.” Hát én erre csak egy idézetet tennék ide, de azt Jézus mondta: „a szeretet mindent eltűr, elhisz, remél, elvisel”.

A következő cikk Aranyi Péter agyament irománya: „Antiszemitizmus vagy aszemitizmus?”

Amiben kifejti hogy a zsidóellenesség és a zsidómentesség nem ugyanaz! Tessék?! No igen ez hasonló megjegyzés mint amit Lantos Jánostól olvastam : “Egyébként is, itt nem arról van szó, hogy mi bárkit is csupán származása miatt meg szeretnénk gyilkolni. Nem. De felismerve azt, hogy a súrlódásmentes együttélés kizárt, akkor a megoldás az, ha megszüntetjük azt kitelepítéssel. Világos, hogy ennek kivitelezését csakis akkor tudjuk megvalósítani, ha birtokában vagyunk a hatalomnak.” – ezt Lantos János mondta 2011-ben. Először is milyen jogon mondja meg ő hogy ki menjen el innen – pusztán a származása miatt?! A másik hogy anno Németországban is így kezdődött: kitelepítéssel. És aki nem tudott elmenni, mert szegény volt – nos, azoknak az embereknek tudjuk mi lett a sorsa. Lantos úr nézzen mélyen önmagába, mert ha valaki így tud csak problémákat megoldani hát az az ember mélyen, legbelül sérült.

De térjünk vissza Aranyi Péter írásához. ebben a cikkben ugyanis megemlíti azt is hogy a magyar zsidók soha semmit nem tettek a hazáért. Meg kell hogy cáfoljam eme állítását. Az első világháború, az 1848-49-es szabadságharc, krónikái mind arról számolnak be, hogy igen sok zsidó katona harcolt és halt meg a hazáért, a régebbi házak, műemlékek falán – ha megnézi – jelzik a tervezőt, építészt. Bizony, jó nyolcvan százalékuk zsidó, a művészek nagy része, tán hatvan százaléka szintén, mi a fenéről beszél? Budapest, Magyarország sehol nem lenne a zsidók és tudásuk, szorgalmuk, netán pénzük nélkül! Ma is hasonló az arány – bár kevesebb a pénz… Csak néhány híres zsidót említenék: Gábor Dénes, Hajós Alfréd, Semmelweis Ignác, Neumann János – és még hosszan sorolhatnám.

Tulajdonképpen csak egy dolog nem érthető ezzel a hungarista mozgalommal kapcsolatban. Az, hogy mit keres a nevükben a „Pax” – latinul „Béke” szó. Mert mindent akarnak, csak békét nem.

Forrás: Gepnarancs.hu